Oroszország is a Marsra tart (1. rész)
Korszerű Mars-program?

Az Európai Űrügynökség az Aurora-program céljaként, az Amerikai Űrkutatási Hivatal a Bush-program kiteljesítéseként szeretne eljutni a Marsra. Az oroszok – saját bevallásuk szerint – 2015-re képesek lesznek űrhajósokat küldeni a Vörös Bolygóhoz.

A Szovjetunióban élő kutatók már a XX. század első fele óta ábrándoznak a Mars-utazásról. Először Konsztantyin Ciolkovszkij rakétatechnikus végzett egy ilyen expedíció megvalósíthatóságáról számításokat, s következtetése szerint hamarosan adottak lesznek a technikai feltételek egy ilyen utazáshoz. A tudós szerint előbb szükség van egy Föld körül keringő űrállomás megépítésére. Az űrállomás így – eredeti jelentésének megfelelően – valóban csak egy állomás lenne a távolabbi célok felé (Hold, Mars, Vénusz).

A szovjet űrprogram atyja, Szergej Koroljov is komolyan foglalkozott a Mars-utazás kérdésével. Szinte minden elképzelhető elgondolást kielemzett, részletes számításokat végzett ennek lehetőségeiről. Az N-1 szovjet emberes holdrakéta egyik (el nem készült) változatát a Mars kutatásához is felhasználta volna.

A kutatásokat az állam komolyan az amerikai holdraszállást követően kezdte támogatni. Egy Marsra-szállással ugyanis megelőzhették volna a nyugati vetélytársakat. Nem az emberes program kidolgozottsági fokán múlott, hogy végül ennél nem léptek tovább, hiszen egyetlen szovjet Mars-szonda sem járt teljes sikerrel, s az N-1 hordozórakéta minden indítása során felrobbant.

Az amerikai űrrepülőgép kifejlesztése után a Szovjetunióban válaszként megkezdett Enyergija-program továbbfejlesztése részeként szintén kidolgozták a Mars-utazás terveit. A korábbi atommeghajtást fokozatosan átvette a napelemszárnyas megoldás. A Szovjetunió azonban összeomlott, s az Enyergija-T jelű rakéta, ami sokak szerint már képes lett volna a Mars-utazás megvalósítására (de annak támogatására mindenképp), sohasem készült el egyetlen példányban sem.

Az oroszok sokáig nem gondoltak a Mars-utazásra, bár korábbi titkos kutatásaik egyre nagyobb nyilvánosságot kaptak, nem utolsó sorban azoknak az amerikai dokumentumfilmeknek köszönhetően, amiket az idősebb Bush által 1989-ben meghirdetett amerikai Mars-program kapcsán készítettek. Az ESA közben az 1990-es évek közepétől elkezdte pedzegetni a Hold-utazások felújításának szükségességét. Erre akkor került sor, amikor Clinton elnök már megvonta támogatását a Bush-programtól.

Így az oroszok leporolták terveiket, s nemzetközi kooperáció lehetőségén kezdtek gondolkodni. A Nemzetközi Űrállomás-programba történő meghívás azonban azt már nem tette lehetővé, hogy komolyan foglalkozzanak a Mars-utazás kérdéseivel, az orosz űripar a Mir fenntartásával és az ISS orosz moduljainak legyártásával volt lefoglalva. A terveket azonban „frissítették”.

Az ESA 2001-ben bejelentette az emberes Marsra-szállást végcélként megjelölő Aurora Naprendszer-kutatási programot. Az oroszok ekkor már léptek: csatlakoztak az Aurora-program bizonyos elemeihez. Ez főleg az orosz hordozórakéták európai használatával kapcsolatos megállapodásokat jelentette.

Oroszország közben nagy nyilvánosságot egyáltalán nem kapó sajtónyilatkozatok alkalmával többször felhívta az Egyesült Államok kutatóinak figyelmét, hogy kooperációval megvalósíthatnának egy, az amerikai becsléseknél mintegy tízszer olcsóbb Mars-programot. Ha az USA vagy más országok nem csatlakoznak, akkor Oroszország 15 milliárd dollár költséggel 2015-ben egy 70 tonnás űrhajóval 4-6 embert küld a Marsra egy másfél-két éves expedíció során. Orosz politikusok a szakemberek terveiről mindezidáig nem nyilatkoztak. (Azért jegyezzük meg, talán nem véletlenül.)

Legutóbb az ifjabb Bush által bejelentett program kapcsán jelentették be, arra reagálva, hogy Bush elnök meghívta programjába a többi űrhatalmat, hogy Oroszország saját Mars-programmal rendelkezik.

Az Űrvilág Olvasói a következő napokban több szerző közreműködésével, részletesen olvashatnak a szovjet és az orosz Mars-programról.