A Genesis küldetése után újabb, a Napot még inkább megközelítő űrszondák indítása várható. Kétrészes cikkünkben először az amerikai STEREO szonda tervét ismertetjük.
Akár találnak használható napszél-mintát a Genesis visszatérő egységének maradványaiban, akár nem, a küldetés technikailag mindenképpen kudarccal végződött. (Nem nyíltak ki az ernyők, a tartály összetört.) Ám egy évtizeden belül három, minden tekintetben újszerű küldetést szeretnének indítani a kutatók a Nap tanulmányozására.
A STEREO ezen segítene. Két pontból figyelné meg Napunkat, ezért minden hasonló plazmakilövellés iránya könny(ebb)en számítható. A szonda tudományos feladata maguknak a plazmakilövelléseknek a megértése. Máig nem tisztázott néhány kérdés keletkezésükkel kapcsolatban. A STEREO a napkorona részletes vizsgálatát is célul tűzte ki. A sokszor napfelszínként tárgyalt fotoszféra felett helyezkedik el az átlagosan 4500 fokos kromoszféra. Ezen egy nagyon vékony átmeneti zóna húzódik, amiben a hőmérséklet hirtelen megugrik, hogy a napkoronában (ami szabad szemmel napfogyatkozások alkalmával látható) már egy-, majd akár kétmillió fok uralkodjon. A hirtelen hőmérséklet-ugrás biztosan kapcsolatba hozható a Nap követhetetlenül bonyolult mágneses terével. (Természetesen gondos számításokkal „ki lehet hozni” a hőmérséklet-ugrást. Az elmélet próbája viszont a kísérlet. A napkorona adatait a lehető legközelebbről mérve kell igazolni, cáfolni, általában pedig pontosítani az elméleteken.)
Az első misszió a 2006-ban indítandó STEREO (Solar-TErrestrial RElations Observatory) amerikai űrszonda-páros lenne. Mint neve is mutatja, a Nap-Föld kölcsönhatást igen részletesen tanulmányozná. A két szonda egy hordozórakétával indulna, s mindkettő a Hold gravitációját használná végleges, Nap körüli pályájának kialakításához.
A SOHO űrszonda fantasztikus képeket készít csillagunkról, ám a nagyobb plazmakilövellések irányát egy helyről megfigyelve igen nehéz megbecsülni, így azt sem lehet biztosan megjósolni, eltalálja-e a Föld mágneses terét. A napszél áramával tartó sűrű plazmacsomók komoly mágneses viharokat idézhetnek elő a Földön. Szép velejárójuk a sarki fény, negatív hatásuk pedig bizonyos műholdak működésének megzavarása, kirívó esetekben a földfelszíni kommunikáció, néha áramszolgáltatás folytonosságának sértése.
Kapcsolódó cikkek:
ÉLŐBEN: A napszélvadász hazatérése
Kapcsolódó linkek:
Fontos, még működő és indítandó napkutató műholdak, űrszondák
A STEREO honlapja
Az utolsó előre megtervezett pályamódosító manővert hajtotta végre az elmúlt napokban a Cassini. Új pályáján október 26-án repül majd el csupán 1200 kilométerre a Titántól.
