Űrvilág.hu - 108 perc

Űrkutatás, űrtevékenység - űrvilág.hu űrkutatási hírportál

108 perc

2016.10.20. 07:15 A hónap száma, Vosztok és Voszhod

Ennyi idő alatt repülte körbe Jurij Gagarin a Földet. Pontosan ugyanennyi ideig tart az életéről készült film, amelyet mától láthatnak néhány moziban.

A forgalmazó ajánlása szerint: „Látványos kivitelezésű, igaz történeten alapuló életrajzi dráma, amely amellett, hogy betekintést nyújt az űrverseny legintenzívebb időszakába és az első emberi űrutazás páratlanul izgalmas történetébe, a földműves családba született asztronauta, Jurij Alekszejevics Gagarin emberi oldalát is bemutatja.”

Kitűnő rendezői ötlet, hogy a film hossza pontosan 108 perc, akárcsak Gagarin űrrepüléséé. Kérdés persze, hogy az átlag néző erre miből jön rá. Aki tudja, meddig tartott a Vosztok–1 repülése, az sem stopperrel a kezében ül be a nézőtérre.

Mindamellett, a film egész szerkezete erre az ötletre épül. A start előtt csak annyit látunk az előkészületekből, amennyi feltétlenül szükséges, mint ahogy a film végén a leszállás után éppen csak felvillannak a fogadtatás és az ünneplés képsorai. Annak ellenére, hogy Hruscsov (az ifjabb olvasók kedvéért: a szovjet kommunista párt akkori főtitkára) még a repülés közben megfogadja, hogy ha épségben visszajön, „körbeviszem az egész világon, és úgy megünnepeltetem, mint még senkit.” Ebből a koncepcióból logikusan következik, hogy itt véget is ér a film – Gagarin további életéről éppúgy nem esik szó benne, mint tragikus haláláról.

Az űrrepülést az emberiség nagy ábrándjaként bemutató műalkotás a film ajánlójából. Szerencsére maga a film sokkal realistább, mint amit ez a kép sugall… (Forrás: Pannonia Entertainment)

Minden más, ami korábban történt, az űrrepülése alatt jelenik meg a filmben, amikor a szűk kabinban lebegő űrhajós gondolataiban felvillannak az emlékei, a magánéletéből, katonai pályafutásából és az űrrepülésre felkészüléséről, amikor a 3000 jelentkező közül bekerül a legjobb 20, majd a legeslegjobb hat közé. A gondolatok, az emlékek persze nem időrendben vagy rendszerezve tolulnak elő, hanem a maguk színes összevisszaságában, ahogy az a gondolatokkal lenni szokott.

Magánéletéből felvillannak gyerekkori képek a háborús évek nyomoráról, de látjuk, amint a magát többre hivatottnak érző fiú apja beleegyezését kéri, hogy a városba mehessen tanulni. Katonának, mert ott még ösztöndíjat is kap. Feleségét és kislányait éppúgy látjuk, mint az aggódó űrhajósjelölt-feleségeket. Tanúi lehetünk, amint a pilótaképzőből kis híján kicsapják Gagarin őrmestert, mert kiválóan repül, de nem tud leszállni. Szerencsére parancsnokai rájönnek, hogy azért nem, mert alacsony termete miatt leszálláskor nem lát ki megfelelően a gépből. Az űrrepüléskor viszont már éppen kis termete vált előnyére. Az egészségi és fizikai alkalmasságot vizsgáló gyötrelmek sem maradnak ki persze az emlékek közül.

Nagy hangsúlyt kap a „Ki legyen az Első?” kérdése. A három legesélyesebb jelölt Moszkvában a nyílt utcán majdnem összeverekedik, mert a másik kettő úgy érzi, hogy a filmes többet veszi Gagarint, mint őket – „biztos már tud valamit”. Egyértelművé válik, hogy a kérdést Szergej Koroljov döntötte el, akinek még olyan ellenérvekkel is meg kellett küzdenie, miszerint Gagarin kevésbé alkalmas űrhajósnak, mert a háború alatt a németek által megszállt területen élt. Ragyogó korrajz, nemcsak ez a jelenet, hanem sok más hasonló. Nagy kérdés, mikor dőlt el, hogy Gagarin lesz az első. Érdekes a filmben egy villanásnyi szemkontaktus Koroljov és Gagarin között, amikor először mutatják be a Főkonstruktőrnek a húsz jelöltet. Talán Koroljov már akkor „kiszúrta” a húsz közül az ő pártfogoltját.

Persze German Tyitov – minden eshetőségre készen – még a startra kész rakéta felé tartó buszban is ott ül Gagarin mögött. Miután beszálltak a buszba, az operatőr jelentőségteljesen ráközelít a busz jobb hátsó kerekére. Ő tudja miért, de a rendező nem árulja el. A magyar olvasóknak szerencsére Chris Hadfield: Egy űrhajós tanácsai földlakóknak című könyvében részletesen elmeséli az anekdotát.

A film hitelességét fokozza a beillesztett sok eredeti filmrészlet. Ettől függetlenül nem dokumentumfilmet, hanem végig izgalmas, érdekes és fordulatos játékfilmet látunk, döbbenetes korrajzzal. Éppen ezért az űrtechnikai hitelességet kár lenne minden apró részletben számon kérni a filmtől. Kicsit gyenge a Föld körül száguldó űrhajót kívülről mutató animáció, mint ahogy az is gyanús, hogy Gagarin Amerika fölött repül (a Vosztok–1 nem repült el Amerika fölött), sőt, még élő rádiókapcsolat is van a Föld túlfeléről. Hiteles viszont a súlytalanság ábrázolása, Gagarin lebegése is, különösen pedig az arca előtt lebegő, gömb alakú vízcseppek.

Ami a magyar fordítást illeti, nagyjából rendben van. Akad néhány „fellövés”, sőt csak az van, a fogalom egyetlen szinonimáját sem ismeri a fordító. Felbukkan a „gravitáció hiánya”, és talán a katonai rendfokozatok fordítása sem mindig pontos. Furcsa viszont, hogy az eredetiben az idős, magas rangú tisztek tegezik a fiatalokat, a „csendőrpertu” helyett viszont a magyar szövegben kölcsönös magázás szerepel. A szakmai pontatlanságok egy űrkutatási ismeretterjesztő filmben főbenjáró bűnök lennének, itt azonban nyugodtan szemet hunyhatunk fölöttük. Ez a film nem erről szól, ez történelem, korrajz és az emberi kapcsolatok néha megrázó bemutatása – nagyon jó film.

Jelenetek a filmből. (Forrás: Pannonia Entertainment)

A film utolsó kockái Gagarint mutatják, a jól ismert képen, ahol a Vörös téren a tömeg ünneplését fogadja. Ezután hangzanak fel Gagarin szavai – kicsit rövidítve – az űrrepülése előtt elmondott beszédéből. A beszéd teljes szövegét Brian Cox: Az univerzum csodája: az ember című, hamarosan magyarul is megjelenő könyvéből idézzük: „Drága barátaim, ismerősök és ismeretlenek, orosz honfitársaim, minden ország és kontinens lakói! Néhány perc múlva egy apró űrhajó elvisz engem a világűr végtelen messzeségébe. Mit mondhatnék nektek ezekben az indulás előtti utolsó percekben? Ebben a pillanatban az egész életem egyetlen szempillantássá zsugorodik. Minden, amit eddig átéltem és tettem, ennek a pillanatnak az előkészülete volt. Bizonyára látjátok, milyen nehéz kifejeznem az érzéseimet, most, amikor karnyújtásnyira van az, amire már régóta, nagy odaadással készülünk. Mondanom sem kell, mit éreztem, amikor megtudtam, hogy engem választottak ki erre a repülésre, az elsőre a történelemben. Örömöt éreztem? Nem, ez több volt annál. Büszkeséget? Nem, ez nem egyszerűen csak büszkeség volt. Elragadó boldogságot éreztem. Elsőként léphetek ki a kozmoszba, magányosan küzdhetek meg a természet erőivel – álmodhat-e bárki ennél nagyszerűbbet? Ezután azon nyomban a vállaimra nehezedő óriási felelősség villant az agyamba: én teszem meg elsőként azt, amiről az emberek generációk óta álmodtak; én fogom kijelölni az emberiség világűrbe vezető útját. Ez a felelősség nem egyetlen emberé, nem csak néhány tucaté, nem egy csoporté. Ez az egész emberiség – jelene és jövője – iránt érzett felelősség. Boldog vagyok-e, hogy engem jelöltek ki erre az űrrepülésre? Természetesen boldog vagyok. Végül is minden korban az ember számára az volt a legnagyobb boldogság, ha új felfedezések részese lehetett. Néhány perc múlva útnak indulok. Nem tudok mást mondani, drága barátaim, csak azt, amit a hosszú utazásra induló ember mond búcsúzáskor: ’Viszontlátásra!’ Nagyon szeretnélek most mindannyiotokat magamhoz ölelni, ismerősöket és ismeretleneket, a legközelebbi barátaimat éppúgy, mint az idegeneket. Nemsokára újra találkozunk!”

Gagarin repülésének számos technikai és technikatörténeti részletéről űrrepülése 50. évfordulója alkalmából portálunkon számos cikk jelent meg (néhányat közülük a lap alján, a „Kapcsolódó cikkek” közt sorolunk fel).

A 2013-ban forgatott orosz filmet Pavel Parhomenko rendezte, a forgatókönyvet Andrej Dmitrijev és Oleg Kapanyec írta. Gagarin szerepét Jaroszlav Zsalnyin, feleségét, Valentyinát Olga Ivanova alakítja, Szergej Koroljovot pedig Mihail Filippov játssza. Ha valaki a további szereplők nevére is kíváncsi, azt az orosz nyelvű Wikipédiában érdemes megnézni, ahol a filmnek önálló oldala van.

A film mától, 2016. október 20-tól látható a hazai mozikban, a Pannonia Entertainment és a Freeway Entertainment közös forgalmazásában. Budapesten a Puskin Moziban látható, emellett Pécsett az Apolló Moziban, Szombathelyen az Agora-Savaria Filmszínházban, Szolnokon a Tiszapart Moziban is vetítik, eredeti nyelven, magyar felirattal. Jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek, akit érdekel az űrhajózás hőskorának története.