Pontosan két hónappal ezelőtt került sor az Orion első űrrepülésére, amely két Föld körüli keringésből állt.
Az amerikai űrhajózás jelenkori történetének legnagyobb „túlélőjét” tisztelhetjük az Orion űrkabinjában (CM – Crew Module). Eredetileg a Constellation program keretében kezdték el fejleszteni a CEV (Crew Exploration Vehicle – emberes felfedező jármű) címszó alatt. A hozzá kapcsolódó mentőrakétával egybekötve a Constellation program egyetlen jelentős „túlélői”, az összes többi komoly lélegzetvételű fejlesztés, például az Ares rakétacsalád vagy az Altair holdkomp törlésre került, az átgondolatlan űrprogram későbbi becsődölését megakadályozandó. Az Orion azonban kapott egy második esélyt MPCV (Multi-Purpose Crew Vehicle – többcélú emberszállító jármű) hivatalos elnevezéssel ellátva. A hányattatott sorsú űrhajó végül pontosan két hónappal ezelőtt, 2014. december 5-én, magyarországi idő szerint délután egy óra öt perckor indult el először a világűrbe. (Korábban többször újra kellett tervezni, elsősorban súlycsökkentés céljából, mert a tervezett Ares-1 hordozó nem tudta hozni a szükséges teljesítményt. Majd az európaiak lettek „bevéve a buliba” az első két kiszolgálóegység szállításával kapcsolatban.) Az új amerikai űrhajó legelső hordozórakétája – bámulatosan egyszerű és nagyszerű módon – a Delta-4 rakéta Heavy változata lett.
Az Orion első startja a világűrbe. (Kép: ULA - United Launch Alliance)
A tesztrepüléssel a NASA visszatért a Space Shuttle korszaka előtti gyakorlathoz, és emberek jelenléte nélkül zajlott az automata űreszköz próbarepülése. (Mint ismeretes, a Shuttle mind a négy űrbéli tesztrepülésén jelent volt kétfős személyzet a fedélzeten.) Az „űrbéli kiruccanás” pontosan 4 órán és 24 percen keresztül zajlott. A tesztrepülés annak ellenére, hogy nem hagyta el a Föld körüli pályát, elég jelentősen túllépett az elmúlt 43 év (!) űrhajózási gyakorlatán: az Orion 5800 km távolságra távolodott el bolygónk felszínétől, valamint mintegy 32 000 km/órás belépési sebességgel tért vissza a Föld légkörébe, az Apollo-korszak kezdetéről ismerős „hőpajzsnyúzó teszt” keretében.
Amerikai űrhajó visszatérő kabinja ringatózik a Csendes-óceán vizén – erre 1975 nyara, az utolsó Apollo visszatérése óta nem volt példa… (Kép: Charles White / US Navy)
Ugyan az Orion az EFT-1 (Exploration Flight Test-1) által átesett a tűzkeresztségen, még nem kevés elvégzendő feladat van hátra a teljes értékű űrhajóvá válásáig. A személyzet elmaradása mellett a másik nagy „hiányosság” a jövő teljes értékű űrhajózási küldetéseihez viszonyítva – a főhajtóművet és az összekötő adapteregységet leszámítva – az európai fejlesztésű és építésű kiszolgálóegység (SM – Service Module) hiánya volt. Ugyanakkor a tervezett teszteket sikerült egytől egyig elvégezni, az „éles” körülmények között kipróbált rendszerek és alrendszerek terv szerint teljesítettek, az EFT-1 teljes sikerrel zárult. Ez pedig bizakodással tölthet el bennünket a jövőre tekintve. A jelenlegi tervek szerint 2018 szeptemberében tér(het) vissza az Orion a világűrbe, továbbra is személyzet nélkül, de teljes konfigurációban, az új nehézrakéta által indítva, kilépve a Föld körüli pályáról... Kapcsolódó cikkek:
Kipróbálják az Oriont
GYORSHÍR: Egy lépéssel messzebb...
Orion: először az űrben!
Az Orion első űrrepülése képekben
Vasárnap Kínából egy brazil együttműködésben készült földmegfigyelő műholdat állítottak pályára.
