Kipukkad-e a Hold-lufi?

A Brémában rendezett Nemzetközi Asztronautikai Kongresszus egyik főszereplője a Hold volt. Mindenekelőtt égi kísérőnk kétméteres, felfújt változata. Az legalább kézzelfogható volt.

A Space Review portálon a közelmúltban jelent meg Jeff Foust főszerkesztő írása a Nemzetközi Asztronautikai Kongresszus (IAC) Hold-vonatkozásairól. Cikkét az alábbiakban röviden ismertetjük.

A szerző mindenekelőtt Eric Stallmert, a Kereskedelmi Űrrepülési Szövetség vezetőjét idézi, aki szerint a Kongresszuson mindent elárasztottak a legkülönbözőbb holdjárók, cégek és űrügynökségek alkotásai, az egyszerű makettektől a működőképes robotokig. A felfújható Holdtól és a holdjáróktól függetlenül is a Hold rányomta bélyegét az IAC-re, ami különös örömmel töltötte el például a Hold-falu Szövetség (Moon Village Association) elnökét. Az IAC-n egyértelműen kifejezésre jutott, hogy az űrügynökségek és a magáncégek egyaránt arra vágynak, hogy belátható időn – mondjuk tíz éven – belül újra emberek lépjenek a Holdra.

Mellszélességgel kiállt a Holdra való visszatérés mellett a NASA. Jeff Foust rámutat az érzékelhető irányváltásra, míg az korábbi években a Mars-utazás iránti lelkesedés mellett elsikkadt a Hold, most Trump elnök tavaly decemberi 1. számú űrpolitikai direktívája egyértelmű célként jelöli meg az emberes holdutazást. Jim Bridenstine, a NASA főigazgatója elmondta, hogy Trump elnöktől azt a feladatot kapta, hogy térjenek vissza a Holdra, de „másképp, mint ahogy az 1960-as és 1970-es években tettük”. Az egyik legfontosabb eltérés a fél évszázaddal ezelőtti holdraszállásokhoz képest Bridenstine szerint a nemzetközi együttműködés lesz. A hagyományos partnerek (ESA, JAXA) mellett érdeklődését fejezte ki például az Ausztrál Űrügynökség, amely a Gateway Hold körüli űrállomásban is szerepet vállalna. (Elbizonytalanító ez a „másképp”. Persze, szép dolog a direktíva meg az érdeklődés kifejezése. De annak idején Kennedy nem direktívát adott ki, hanem megkérdezte von Braunt, aki igent mondott, Kennedy pedig másfél hónappal Gagarin repülése után bejelentette a Kongresszusban a holdraszállás tervét. A NASA-nál pedig nem vártak a partnerek érdeklődésének kifejezésére, hanem szinte aznap megkezdődött a kemény, érdemi mérnöki munka, a koncepció kidolgozása és a szükséges eszközök megtervezése. Akkor nyolc évvel később leszálltak a Holdra. Most „másképp” próbálják. – B.E.)

Foust kiemeli, hogy a korábbi évekhez képest háttérbe szorultak a Mars-utazások szószólói (talán a Mars-lufi már ki is pukkadt, csak még nem vettük észre… – B.E.). Míg az előző években Elon Musk és a Lockheed Martin cég képviselői egyaránt a Mars-utazás ábrándját vázolták fel, előbbi most el sem utazott, utóbbiak pedig a Hold-utazásról tartottak előadást. A Lockheed Martin bemutatta egy többször felhasználható, a Holdra leszálló űrhajó tervét. A folyékony hidrogén és folyékony oxigén üzemanyaggal feltöltve tekintélyes, 62 tonnás jármű a cégnek az Orion űrhajó fejlesztése során szerzett tapasztalatain alapul, de felhasználták egy korábbi Mars-kutató eszköz fejlesztésében kidolgozott megoldásaikat is. Négy űrhajóst szállíthatna a Holdra, akik két hétig tartózkodhatnának az égitesten. A cég szerint Hold-űrhajójuk a Hold körül keringő Gateway-ről szállíthatná az űrhajósokat a Holdra és vissza. A Gatreway-en tankolhatna, hosszútávon a Holdon található jégből készített üzemanyagot, kezdetben azonban a Földről kellene a vizet a Gateway-re szállítani.

Ám a Gateway koncepciója is még csak alakulgat. Bár a tervek egyre bonyolultabbak, arról még nem született döntés, mely országok melyik egységek elkészítésében vennének részt. Foust ezzel kapcsolatban idéz néhány semmitmondó körmondatot Bridenstine-től, de rámutat, hogy a NASA vezetője csak arról nem beszélt, mennyi időbe telhet, mire „harmonizálják az igényeket és a különböző országok kapacitásait”.

Hasonló bizonytalanságot tapasztalt a szerző más területeken is. Az egyik sajtótájékoztatón például meghirdették az úgynevezett Hold-versenyt (The Moon Race), bár az eseményen a Hold meghódításának lelkes híveihez képest az újságírók csekély számban voltak csak jelen – a felfújható Hold-gömb viszont ott volt. Az azonban nem derült ki, pontosan mi a verseny tárgya, mi a célja, mik a díjak, ki finanszírozza, de legalább a lelkesedés csillapíthatatlan volt, aminek biztos jeleként a résztvevők a fejük fölé emelték a túlméretes strandlabdára hasonlító Hold-gömböt. Foust véleménye szerint a szervezők talán az idén dicstelenül (eredménytelenül) kimúlt Lunar X-Prize-hoz hasonló valamire gondolhattak. Jellemző, hogy amikor megkérdezték a verseny támogatójaként fellépő Blue Origin jelen lévő képviselőjét, mivel támogatja a cég a versenyt, akkor az illető azt felelte, hogy erről még nem született döntés.

A Nemzetközi Asztronautikai Kongresszus néhány résztvevője felfújható Hold-gömböt emel magasba, abból az alkalomból, hogy meghirdettek egy részleteiben még nem meghatározott versenyt. (Kép: The Moon Race)

Természetesen elkerülhetetlenül ismét felmerült a Hold-falu elgondolása. Johann-Dietrich Wörner, az ESA főigazgatója, az ötlet szülőatyja mindenesetre megnyugtatta a hallgatóságot, hogy a Hold-falu nem a szó szoros értelmében vett falu, ugyanakkor nem is jelenti a Hold gyarmatosítását. Sőt arra sem gondol, hogy lakóházakat, templomot és mozit építenének a Holdon. Mint elmondta, nem az a cél, hogy az emberek a jövőben a Föld helyett a Holdon vagy a Marson éljenek, mert „a Föld még mindig a legjobb hely az egész Világegyetemben, ahol élni lehet”. Mások ezzel szemben éppen ilyen jellegű, építészeti tervekkel rukkoltak ki, a JAXA például olyan építészeti koncepciót ismertetett, amelyik a század második felében „észszerű számú embernek” biztosítana életlehetőséget a Holdon. Mindebből Foust arra következtet, hogy a Hold-falu koncepciója is a levegőben lebeg, semmi sincs kidolgozva.

Összegzésében Foust megállapítja, hogy a lelkesedés kétségtelenül nagy, a konkrétumok azonban minden területen hiányoznak, nincsenek tervek, programok, projektek és gazdasági számítások. Az idő ugyan nem sürget, de Foust szerint, ha túl hamar túl sok mindent ünnepelünk, a tényleges fejlődés pedig nem tud lépést tartani a reményekkel, akkor fennáll annak a veszélye, hogy hamar kipukkad a Hold-lufi, és elmúlik az érdeklődés. (Foust legalábbis ezt veszélynek tekinti. – B.E.)

Kapcsolódó cikkek:
Elkezdődött a 69. Nemzetközi Világűrkongresszus Brémában
Nem kelt el a holdi X-díj
Európa a kapuban
Kapu a távoli világűr felé
Nemzetközi tervek: Hold-falutól a Marsig

Kapcsolódó linkek:
A Hold a Nemzetközi Asztronautikai Kongresszuson (The Space Review)
The Moon Race