A GRAIL vége

Ahogy tervezték, hétfőn a Hold felszínébe csapódott a NASA két ikerszondája, amelyekkel az égitest gravitációs terét térképezték fel.

(Kép: NASA)

Az űrügynökség a nemrég elhunyt első amerikai női űrhajós, Sally K. Ride tiszteletére nevezte el a becsapódás helyét, ami a Hold északi pólusának közelében, a Goldschmidt-kráter mellett, egy 2,5 km magas hegy oldalában van. Ride a GRAIL (Gravity Recovery and Interior Laboratory) programjában is részt vett: az általa vezetett MoonKAM (Moon Knowledge Acquired by Middle School Students) kezdeményezés révén, a két űreszközre szerelt és egyetemisták által irányított kamerák segítségével iskolás diákok is részesülhettek az űrkutatás élményéből. Mindkét szonda vitt magával egy-egy kamerát, amelyek összesen több mint 115 ezer felvételt készítettek a diákok által kiválasztott holdi területekről.

A kötelékben, szorosan egymás után repülő GRAIL-A és -B 2011-ben Szilveszter, illetve 2012-ben újév napján állt pályára a Hold körül. Feladatuk az egymástó való távolságuk pontos mérése, ebből pedig az égitest gravitációs terének minden eddiginél nagyobb felbontású feltérképezése volt. A 2011 szeptemberében startolt szondák a Hold körüli pályára állásuk után, nyilvános diákpályázaton az Apály és Dagály nevet kapták. Elsődleges küldetésük már az év közepén véget ért, de sikerült decemberig meghosszabbítani. Így lehetővé vált, hogy a végén még tovább, és a felszínhez még közelebb (átlagosan 23 km-es magasságban) repülve végezzék méréseiket. Egyelőre csak a májusig tartó első 90 napos mérési szakasz eredményeit publikálták, az azóta gyűjtött újabb adatok részletes tudományos értelmezése még akár évekig is eltarthat.

A becsapódások december 17-én, magyar idő szerint 23:28:51-kor, illetve 23:29:21-kor, azaz pontosan fél perc különbséggel történtek, 1,7 km/s sebességgel. Mintegy 50 perccel a vég előtt az utolsó hajtóanyag-tartalékokat is elhasználták. Az Apály hajtóművei 4 perc 3 másodpercig, a Dagályéi 5 perc 7 másodpercig tudtak még működni. Ezzel még utoljára a földi irányítók fontos adatokhoz jutottak, hogy ellenőrizhessék, mennyire pontosak voltak az üzemanyag-felhasználást becslő modelljeik.

A számítások szerint az űreszközök berendezései a talajba ütközés során darabokra törtek. A maradványok valószínűleg sekély, elnyúlt kráterekben fekszenek. Néhány héten belül várható, hogy a NASA Hold körül keringő Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) szondája nagyfelbontású képeket is tud majd készíteni a Sally Ride-ról elnevezett, új becsapódási sebekről.

Kapcsolódó cikkek:
Ma két új „holdseb” keletkezik
Elhunyt Sally Ride
Kamerák a Holdhoz, gyerekeknek
Már a starthelyen a GRAIL
Elindult a Holdhoz a GRAIL űrszondapáros
Újévi randevú a Holddal
Apály és Dagály
A GRAIL tovább él
A Hold legpontosabb gravitációs térképe

Kapcsolódó linkek:
GRAIL honlap (NASA)