A Lunar Reconnaissance Orbiter Camera (LROC) felvétele a pillangóra emlékeztető alakú kráterről. (Kép: NASA / GSFC / ASU)
Az egymástól markánsan elütő árnyalatú, sötét és világos holdtalaj arra utal, hogy ott nemrég valami megbolygatta a felszínt. A kráter keletkezésével kapcsolatban a gyanú egy becsapódott űrszemét-darabra, vagy egy irányítottan a Holdba ütköző néhai űreszközre terelődött. Egy elképzelés szerint ez akár a Lunar Orbiter-2 is lehetett, amely 1967. október 11-én végezte a Holdba csapódva.
A NASA Lunar Orbiter-2 űrszondáját 1966-ban a majdani Apollo és Surveyor leszállóhelyek feltérképezésére küldték a Holdhoz. A Kopernikusz-kráter vidékéről, oldalirányból készített felvételét 1967-ben hozták nyilvánosságra. Akkoriban a sajtó „az évszázad fotójának” kiáltotta ki, de az évszázadból még hátra volt néhány év, és persze néhány korszakalkotó felvétel is... (Kép: NASA)
A gyanút erősíti, hogy a Lunar Orbiter-2 becsapódásának hozzávetőleges koordinátái (119,1° keleti hosszúság és 3,0° északi szélesség) jól egyeznek a kráter pozíciójával. (Mivel a becsapódás a Hold túloldalán történt, ahonnan lehetetlen volt a rádiós kommunikáció a földi irányítókkal, a helyszín nem túl pontosan ismert.) Ugyanakkor az elmélet ellen szól, hogy a kb. 85 m-esnek tűnő kráter túlságosan nagy ahhoz képest, amit egy néhány méteres űreszköz üthetett. A kráter peremét ugyanakkor nem lehet jól kivenni. Ezért további, más látószögekből készülő LRO felvételek elemzésétől várják, hogy sikerül majd pontosabb adatokat is kapni, s talán fényt deríteni arra, hogy valóban a Lunar Orbiter-2 „végső nyughelyét” találták-e meg.
Frey Sándor
