A Hold térképe, középen az Apollo-15 leszállóhelyével, az LRO LOLA műszerének mérései alapján. A színek a magasságokra utalnak: a kék területek a legmélyebbek, a vörösek a legmagasabbak. (Kép: NASA / GSFC / MIT / SVS)
Az új LRO/LOLA térképek sokkal részletesebbek, jobb felszíni felbontásúak, mint akár a legutóbbi más holdszondák által alkotott terepmodellek. Az adatok alapján számos érdekes kutatásra nyílik lehetőség, például a becsapódásos eredetű holdi kráterek sűrűségének részletesebb vizsgálatára. Az is kideríthető, hogy egyes helyeken milyenek most (illetve milyenek lehettek a múltban) a megvilágítási viszonyok, hol számíthatnak hosszú ideig árnyákban, és így hidegben maradt területekre. Ilyen helyek jellemzően a pólusok vidékén, a kráterek mélyén találhatók, s azért fontosak, mert bizonyos anyagok – például a vízjég – feldúsulhattak ott. A poláris kráterek mélységét hagyományos felvételek alapján nehéz megbecsülni, épp azért, mert sohasem süt be oda a nap. Ilyen esetekben a lézeres magasságmérés a használható módszer.
