A Centaur fokozat leválása az űreszközről. (Fantáziakép: NASA)
Amit találtak, az biztatónak tűnik a Hold későbbi kutatói számára – legyenek azok akár emberek, akár automata űreszközök. A vízmolekulák esetében mintegy másfélszer akkora mennyiséget mutattak ki, mint amire előzetesen számítottak. Úgy tűnik, hogy nem csak az árnyékos, de az időnként napsütésnek kitett holdfelszín alatt is előfordul víz. Bár a víz létezésére vonatkozó előzetes eredményeket már tavaly is közöltek, a tudományos igényű adatfeldolgozás finomított a képen. A kicsapódó törmelékfelhőben a vízmolekulák átlagos koncentrációja 5,6% ± 2,9% volt. Érdekesség, hogy a víz jelentős része kis, tiszta jégkristályok formájában fordul elő, ami elvileg, valamikor a messzi jövőben, megkönnyítheti helyszíni kitermelését és hasznosítását. (Összehasonlításul: egyes foltokban a holdi talaj víztartalma kétszer nagyobb, mint a Földön a Szaharában.)
Ezen kívül más meglepetésekkel is szolgáltak a mérések: a higany és az ezüst színképvonalait fedezték fel a holdi porfelhőben. Emellett nyomokban például fagyott szén-dioxidra, szén-monoxidra, molekuláris hidrogénre, ammóniára, metánra, kalciumra, magnéziumra is leltek. Az LCROSS mellett a Hold körül keringő amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) is végzett méréseket a törmelékfelhőről. (A két űreszköz együtt startolt a Földről, 2009 júniusában.)
Az LRO Diviner műszerével készített a felszínhőmérséklet-térkép a déli pólusvidékről. A Cabeus-kráter (balra fent, körrel megjelölve) belseje 39 K-es, ami -234 Celsius-foknak felel meg. (Kép: UCLA / NASA / JPL / Goddard)
Frey Sándor
