A felvételen kivehető az Apollo-12 holdi leszállómoduljának (Intrepid) ott maradt része, a műszercsomag (ALSEP) és a közelben álló Surveyor-3 űrszonda. Az űrhajósok által gyaloglás közben megbolygatott talajt segítségül kis fehér nyilak is jelzik. A felső kép 824 m széles területet ábrázol, alul egy kinagyított részlete látható. (Kép: NASA / GSFC / Arizona State Univ.)
Biztonsági okokból a landolásra kijelölt hely egy a holdi egyenlítő közelében fekvő síkság, ún. tenger volt (Oceanus Procellarum). Az Apollo-12 előtt két évvel pont itt landolt a Surveyor-3 automata űrszonda, amely 1967. április 20. és május 3. között működött. Az űrhajósok, Pete Conrad és Alan Bean azt a feladatot kapták, hogy az Intrepid leszállómodult a Surveyor-3 közelébe irányítsák. Ez 1969. november 14-én sikerült is, nem egészen 200 m-es távolságban.
A két űrhajós közel 32 órát töltött a Hold felszínén, két kb. 4 órás holdsétát tettek. Először a tudományos műszercsomagot (Apollo Lunar Surface Experiment Package, ALSEP) helyezték el, amely utána még több mint 7 évig küldött adatokat a Földre. Kőzetmintákat is gyűjtöttek (a két nap során összesen 32 kg-nál is többet). Másnap folytatták a geológiai felfedezőutat. Először a Head-krátert érintették, majd a kép bal alsó részén látható Bench-kráterig jutottak. A legtávolabbi elért pont kb. 400 m-re a kis Sharp-kráter volt. Végül a róla elnevezett kráter belső falán álló Surveyor-3 került sorra. Itt részletesen dokumentálták az eszköz állapotát, és alkatrészeket is hoztak vissza belőle a Földre.
Egy sokszor látott felvétel: űrhajós a Surveyor-3-nál, a háttérben az Apollo holdi modul. (Kép: NASA)
Frey Sándor
