A por talán az egyik utolsó dolog, ami az embernek a jéggel borított Grönland kapcsán az eszébe juthat.
Pedig ott is előfordulhatnak porviharok, még ha természetesen nem is olyan gyakran és hosszan, és nem olyan kiterjedt módon, mint például a Szaharában. Egy ilyen látványos grönlandi természeti jelenséget kaptak lencsevégre nemrég földmegfigyelő mesterséges holdak.
Időnként a szelek Grönlandon is tudnak olyan erősek lenni, hogy nagyobb mennyiségű port kapnak fel a levegőbe. De honnan származik ez a por? Például kiszáradt tómedrekből, folyóvölgyekből, a tengerpart mentén lerakódott hordalékból, s az eredete leginkább a gleccserekre vezethető vissza. A finom szemcséjű kőzetliszt (vagy „gleccserliszt”) a jég eróziós hatása következtében, a kőzet lecsiszolása nyomán keletkezik.
Az elmúlt több mint egy évszázadban a kutatók időnként beszámoltak nagy magasságban is megjelenő légköri porfelhőkről, de a műholdas földmegfigyelés korszakának kellett eljönnie ahhoz, hogy a jelenséget módszeresen tanulmányozhassák. A sarkvidéki tájat még műholdas módszerekkel sem könnyű figyelni, gondoljunk csak a gyakori felhőtakaróra vagy a hosszan tartó sarki tél éjszakáira, amikor az optikai távérzékelő holdak számára nincs elegendő megvilágítás a felvételek készítéséhez.
Az amerikai Terra és Landsat-8, valamint az európai Sentinel-2 műholdakkal nemrég szerencsével jártak. A 2018. szeptember 29-én Grönland keleti partvidékén megfigyelt esemény alkalmával jelentős mennyiségű por került a légkörbe. Az alábbi képsorozaton az előtte és utána megfigyelt állapotot is láthatjuk.
A por forrása egy folyóvölgy volt, a 73° északi szélességnél fekvő Ittoqqortoomiit településtől 130 km-re északnyugatra. A bal oldali két képen (szeptember 21. és 23.) szürke színnel látszó, a völgyet borító, az alacsony vízállás következtében kiszáradt kőzetliszt a 29-én érkező erős északnyugati szél hatására a levegőbe került. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / USGS / módosított Copernicus Sentinel adatok 2018 / ESA)
A mostani volt messze a legnagyobb grönlandi porvihar, amelyet műholdas felvételek segítségével észleltek. A magas földrajzi szélességeken előforduló porviharokról nagyon keveset tudunk, így jelenleg nem is számolnak velük a légköri és klímamodellekben sem. Ugyanakkor hatásuk lehet a levegőminőségre, a hótakaró fényvisszaverő képességére, sőt még a tengeri élővilágra is. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Homokvihar a Vörös-tenger fölött
Homokvihar az Arab-félszigetről
Egy poros nap az óceán fölött
Grönlandi porvihar műholdképen (NASA EO)
Bő másfél évszázada, az írásos feljegyzések kezdete óta nem volt ilyen kevés jég március elején a Bering-szoros környékén.
