Az 1970-es években azt hihettük, hogy már (majdnem) mindent tudunk a Naprendszerről. A Voyager űrszondák aztán alaposan megváltoztatták a képet.
A Voyager-1 1979-ben repült el többek közt a Jupiter négy nagy Galilei-féle holdjának egyike, a legbelső Io mellett. A felvételeiről egy régóta fagyott, eseménytelen világ helyett egy aktív vulkanizmust mutató égitest köszöntötte a földi kutatókat. A felszín túlságosan is fiatalnak tűnt, mármint geológiai értelemben. Nyoma sem volt a kisebb-nagyobb, akár évmilliárdos korú becsapódási kráterekkel szabdalt, régóta halott felszínnek, mint a Holdon vagy akár a Marson. Helyette az Io felszínét „himlőhelyek” tarkították, a sima síkságok és a Himalájánál is magasabb hegységek mellett.
Akkoriban még nem volt Photoshop, így az égitest képét a Voyager-1 különböző beérkező felvételeinek mozaikjaiból ténylegesen „kézi erővel” állították össze. (Kép: UCL / NASA)
Az Ión a vulkáni aktivitásban főleg a kén vegyületei vesznek részt. Felszínén 400-nál is több vulkánt azonosítottak. A hold nyughatatlan természetének oka a Jupiter rendszerében elfoglalt különleges helye. Egyrészt nagyon közel (két naposnál is rövidebb periódussal), viszonylag elnyúlt pályán kering az óriásbolygó körül. Másrészt nagyobb társai, az Europa és a Ganymedes rezonáns pályái hozzájárulnak a hold belsejét fűtő tekintélyes árapálysúrlódás hosszú távú fennmaradásához.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Csillagközi űrszondák (1. rész)
175 évenként csak egyszer
Voyager-1: a Naprendszerben vagy sem?
Egy forrongó világ tárult fel a Voyager-1 felvételein (New Scientist)
Érdekes természeti alakzatok Algériából, műholdképen.
