Tizenhét nap elteltével derült ki, hogy mindegyikük túlélte a katasztrófát, s a felszín alatt mintegy 700 méterrel találtak menedéket. Kimentésük ugyanakkor hónapokig is eltarthat. Augusztusban két, alig több mint 20 cm-es átmérőjű járat biztosította a kapcsolatukat a külvilággal. Itt kaptak élelmet, gyógyszert, s tudtak kommunikálni többek közt családtagjaikkal is. (A legfrissebb hír, hogy sikerült lefúrni egy olyan lyukat a bányászokig, aminek most a tágításán dolgoznak, hogy azután az embereket egy szűk kabinban egyenként felhúzhassák. Sőt elkészült az első kabin is.)
A San José-bánya Copiapó városától északra, a világ legszárazabb vidékén, az Atacama-sivatagban található. Az alábbi felvételt a NASA Earth Observing-1 (EO-1) műholdjával készítették, 2010. szeptember 16-án. A természetes színeket visszaadó kép a bányát és környezetét mutatja. A bányakomplexum a kép közepén látható, szabálytalan alakú szürkés folt. Körülötte a vörösesbarna szín a növényzetet teljesen nélkülöző hegyvidéki tájra utal.
(Kép: Jesse Allen / Robert Simmon / NASA EO-1 Team)
Mivel a föld alatt a bányászok egy szűk helyen, hosszú ideig kényszerűen összezárva, potenciális életveszélyben vannak, helyzetük sokban hasonlít az űrhajósokéra. Bár nem magasan fent, hanem mélyen lent tartózkodnak, a lélektani helyzetük összevethető a hosszú utazást teljesítő, sőt esetleg eközben bajba kerülő űrutazókéval. Ezért a bányászok mentéséhez már a kezdetektől igénybe vették a NASA segítségét is. A chilei kormány kérésére az amerikai űrhivatal egy négyfős, orvosokból, pszichológusból és mérnökből álló szakértői csapatot küldött a helyszínre.
Frey Sándor
Kapcsolódó cikkek:
Mars500 program – túl a századik napon
Kapcsolódó linkek:
A világhíressé lett San José-bánya űrfelvételen (NASA EO)
Megosztás:
