(Kép: NASA / Johns Hopkins University Applied Physics Laboratory / Carnegie Institution of Washington)
Az elsőként nyilvánosságra hozott felvételt a fedélzeti széles látószögű kamera készítette, a legnagyobb közelség után 80 perccel, mintegy 27 ezer km távolságból. A kép felbontása kb. 10 km-es részletek felismerését teszi lehetővé. A most látott felszíndarab – hasonlóan az eddig ismerthez – kráterekkel szabdalt, a felületes szemlélő számára a Holdéra emlékeztető. A hatalmas, becsapódásos eredetű Caloris-medence a kép jobb felső részén látható (nyugati részét űrszondról még nem fényképezték). A felvétel tanúsága szerint fényesebb, mint a környező területek, ami minden bizonnyal a felszínt alkotó anyag különbözőségére vezethető vissza. Rövidesen a MESSENGER újabb, részletgazdagabb képeit is közzéteszik.
