A japán Daichi műhold felvételén az idén 50 éves Syowa kutatóállomás környékét láthatjuk, kísértetiesen hosszú árnyékokkal.
A Déli-sarkvidéken 1957 óta működő japán kutatóállomás az Ongul-szigeteken található. (A hely a kép jobb alsó részén barnásszürke színéről ismerhető fel.) A látványt emellett számtalan elnyúló árnyék uralja.
A gyönyörű felvétel teljes felbontásban is letölthető a JAXA honlapjáról.
Az egész olyan, mintha a téli tájon a lenyugvóban levő nap megvilágítaná a fákat – de a kutatóállomás környékén nincsenek fák, csak a befagyott tenger. Közelebbről megvizsgálva, az árnyékokat jéghegyek és kiálló sziklák vetik. A jéghegyek keletkezési helye a jobb felső sarokban látható.
A kép készítésének idején a Nap 30° magaságban állt a horizont felett. Egyes árnyékok hossza a 4 km-t is eléri, vagyis a hozzájuk tartozó jéghegyeknek hihetetlneül magasaknak, 2,3 km-eseknek kellett volna lenniük. (A kép alján méretskála segít a távolságok megbecsüléséhez.) Kicsit figyelmesebben tanulmányozva a látványt az is feltűnhet, hogy az árnyékok nem pontosan párhuzamosak a kép alján és tetején. Mindezek alapján gyanítható, hogy az „árnyékok” nem is a napfénnyel vannak kapcsolatban! Valóban, a sötétebb foltok amiatt látszanak, mert a friss hó nem tudott felgyülemleni a tengert borító jégfelszínen, a jéghegyek és sziklák által védett helyeken.
A fenti felvétel egy kinagyított részlete. (Kép: JAXA)
A képet február 4-én készítette a japán Daichi (ALOS) földmegfigyelő mesterséges hold. Három különböző hullámhoszon kapott felvételeket kombináltak úgy, hogy az összhatás a valódi színeket adja vissza. A felszíni felbontás 10 méteres.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Újabb japán távérzékelő műhold
A Daichi (ALOS) első képei
Űrfelvétel az antarktiszi „árnyékokról” (JAXA)
Az Envisat űrfelvételein is jól látszik a napok óta pusztító tűzvész nyoma.
