Földrengés nyomán felszínemelkedés

A csendes-óceáni Salamon-szigeteken április 2-án történt földrengés után a környező korallzátonyok egy része a vízfelszín fölé emelkedett.

A magasság változásának jelei könnyen kivehetők az alábbi űrvelvétel-párra tekintve. A jobb oldalon a földrengés előtt, 2006. március 31-én készült kép látható. A bal oldali, április 12-én felvett képen olyan partmenti zátonyok is megjelentek, amelyek a korábbi képen nem szerepelnek. A felvételek a NASA Terra távérzékelő holdjának ASTER (Advanced Spaceborne Thermal Emission and Reflection Radiometer) szenzorával készültek, a látható és infravörös hullámhosszú megfigyelések kombinálásával.

A kiemelkedés még jelentősebb, mint amire a képek alapján következtethetünk, hiszen a tengervíz szintje a második felvétel idején közel 30 cm-rel még magasabb is volt – a különbség mégis nyilvánvaló. A felszín magasságának változása elérte a 3 métert is.

A földkéreg mozgásai a legtöbb esetben lassan zajlanak, hatásuk csak elegendően hosszú idő elteltével érzékelhető. A kontinensek például évente néhány centiméteres sebességgel változtatják egymáshoz viszonyított helyzetüket. Előfordulnak néha olyan esetek is, amikor a változás hirtelen következik be. Az április 2-án történt, 8,1-es erősségű hatalmas földmozgás epicentruma a Ranongga-szigettől délnyugatra volt. A sziget területének legnagyobb része felemelkedett, s ennek nyomán a szigetet övező korallzátonyok egy része a víz felszíne fölé került. A korallok számára ez végzetes, a vízből kiemelkedett zátonyból idővel új szárazföld alakul – amint ez gyakran előfordul a Csendes-óceán és az Indiai-óceán szeizmikusan aktív területein.

Kapcsolódó cikkek:
A Maldív-szigetek űrfelvételen
Egészségesek-e a korallzátonyok?

Kapcsolódó linkek:
A földrengés kiemelte a korallzátonyokat a Salamon-szigeteknél