A Szaturnuszról visszaverődő napfény miatt a bolygóhoz közeli holdak „sötét” oldala is „világos”.
A 116 km átmérőjű Epimetheus (a képen jobbra) és a 181 km átmérőjű Janus (balra) a Cassini űrszonda felvételén. A két hold kis fázist mutat (sarló alak). Ám mégis a teljes korongok jól láthatóak. A Szaturnuszról visszaverődő napfény világítja meg „sötét” oldalukat. Az ún. hamuszürke fény megvilágításában néhány nagyobb kráter is jól kivehető a Janus felszínén.
A Cassini 2005. november 29-én készítette a felvételt. A két holdtól ekkor megközelítően 1,1 millió km-re volt az űrszonda. A kép a Cassini kislátószögű kamerájával készült.
A Hold esetében jól ismert a hamuszürke fény. Sötét éjszakákon, mikor a holdnak igen vékony a sarlója (nagyon kis fázisa van), szabad szemmel is jól érzékelhető a Hold sötét része, s megfigyelhető a teljes korong. A Jupiter hamuszürke fényét a Galileo űrszonda örökítette meg.
A Szaturnusz körül keringő Cassini amerikai űrszonda néha-néha kitekint a Szaturnusz-rendszerből.
