A NASA Chandra röntgencsillagászati mesterséges holdjával hosszú expozíciós idejű felvételt készítettek a 3C58 jelű szupernóva-maradványról.
Az égi jelenséget - egy nagy tömegű csillag hirtelen látványos „fellángolását” - kínai és japán csillagászok 1181-ből származó feljegyzéseiből ismerjük. Maga a szupernóva-maradvány közepén visszamaradt gyorsan (esetünkben 66 ezredmásodperces periódussal) forgó neutroncsillag (pulzár) ezen a képen nem látható, annál inkább a körülötte levő anyag. A pulzárt röntgentartományban fényes tórusz övezi. A középponttól két átellenes irányban néhány fényévnyi távolságra kiterjedő anyagkilövellés (jet) látszik. Kijjebb a Rák-köd híres szupernóva-maradványának képéről is jól ismert hálószerű szerkezet látható. A röntgensugárzást az erős mágneses térben mozgó nagy energiájú, elektromosan töltött részecskék bocsátják ki. Az új mérési adatok néhány meglepetéssel is szolgáltak az asztrofizkusoknak, például a neutroncsillag felszíni hőmérsékletére az elméleti modellek által jósoltnál kevesebb, „mindössze” alig egymillió fok adódott. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Egy szupernóva-maradvány a Tejútrendszerben
A magnézium eredete
A 3C58 megfigyeléséről a Chandra képgalériájában
Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról. A magyar hadtörténet egyik leggyászosabb fejezetének állítunk emléket a harcok színhelyéről készült MODIS-űrfelvétellel.
