Az Antarktisz egy különleges világ. A napfogyatkozás egy különleges látványosság. Vajon milyen lehet, amikor napfogyatkozás van az Antarktiszon: különleges.
Valószínűleg sokan emlékszünk még 1999. augusztusára, amikor hazánk szerencsésen beleesett abba a sávba, mely felett elrohant a holdárnyék az elmúlt évezred utolsó napfogyatkozása alkalmával. Európától Indiáig akkor sokmilliónyi szemtanúja volt, ahogy a Hold a napkorong elé úszott és néhány percre felragyogott a napkorona. Magyarországon legközelebb 2082-ben lehet ilyen látványosságban részünk (már, aki él még akkor), de maga a jelenség nem ilyen ritka. Évi egy-két napfogyatkozás mindig van, csak a totalitás sávja esik a földgömbnek mindig más és más pontjára.
A legutolsó napfogyatkozást az Antarktiszról lehetett megfigyelni. Az ellenséges jégvilág sem gátolt meg pár bátor vállalkozót, hogy ne utazzanak oda és ne örökítsék meg az egyik legkülönlegesebb teljes napfogyatkozást. Nagy tolongás nem volt, de egy maroknyi csoport eljutott az érintetlen kontinensre. Kitartásuk eredménye néhány fénykép volt, melyek között ott lapult a talán legkülönlegesebb napfogyatkozás fotó, melyet valaha ember készített.
A november 27.-i napfogyatkozás alkalmával a totalitás gyakorlatilag akkor következett be, amikor a Nap elérte a horizontot és a fekete lyukként tátongó napkorong úgy feküdt rá a Földre, mintha egy hatalmas tekegolyó gurulna a megfigyelő felé. A napkorona izzó felhője pedig valóban „földön túli” dimenziót adott a látványnak.
Képek: Astronomy Picture of the Day
Dancsó Béla
Az Aqua nevű műhold felvételén a Hold árnyéka látható, ahogy a Földre vetül.
Fred Bruenjes „napfogyatkozásvadász” felvételén az Antarktisz horizontján bekövetkező teljes napfogyatkozás kivételes képe látható.
Az első európai Mars-szonda még 5,5 millió kilométerre van a Marstól, de elkészítette első felvételét bolygótestvérünkről.
