A NASA február 19-én nyilvánosságra hozta a Space Shuttle rendszer utódának tekinthető új generációs űrrepülőgépekkel szemben támasztott legfontosabb követelményeket.
Az előzetes terveket eredetileg febuár 3-án szerették volna nyilvánosságra hozni, azonban Sean O'Keefe, a NASA vezetője megkérte a tervek kidolgozóit, hogy a Columbia katasztrófája miatt gondolják át újra az elképzeléseiket. Jelenleg nem lehet tudni, hogy a tervekben változott-e valami emiatt, valamint, hogy az esetleges változás(ok) milyen jellegű(ek). A bemutatott első szintű (Level 1) tervekben csak az alapvető elképzelések szerepelnek, a NASA ezzel csak azt szeretné elérni, hogy a potenciális gyártók egyáltalán fel tudják mérni, hogy a NASA mit is szeretne. Az viszont egyértelműnek látszik, hogy a NASA nem zárja ki, hogy az új űreszköz kevesebb űrhajóst legyen képes szállítani, mint ahogy azt a mentőűrhajó-programban (Crew Return Vehicle - CRV, X-38) tervezték. (A jelenlegi tervek legalább 4 űrhajóst említenek, szemben a CRV 6-7 fős kapacitásával...)
Melyikre fog leginkább hasonlítani? (A gyártók jelenlegi elképzelései a következő generációról.)
A most kiadott tervek alapján a főbb jellemzők:
- Az új űrrepülőgép (Orbital Space Plane) Delta-4 vagy Atlas-5 rakétával indulna a világűrbe. Ez érdekes fejlemény, hiszen egészen a közelmúltig a NASA az egyfokozatú pályára állást biztosító rendszerekkel foglalkozott. (Az X-33/Venture Star, és X-34 programokat csak a közelmultban állították le.)
- A gyakorlatilag elképzelhető legkorábbi időpontban, de legkésőbb 2012-ben képes legyen űrhajósokat szállítani a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), de a tervezett cél, hogy mentőűrhajóként már 2010-ben is felhasználható legyen.
- A rendszer legalább 2020-ig legyen rendszerben tartható. A terv nem zárja ki, hogy a mentő, illetve a szállító funkciók akár ugyanannak a jármű-elképzelésnek a két különböző kivitelezési formájában valósuljanak meg. A járművel legyen lehetséges a személyzet rendszeres, 4-6 hónaponkénti cseréje.
- A legénység szállítása mellett szükség esetén tegye lehetővé a kutatási eredmények egy kis részének az ISS-re, vagy éppen haza szállítását.
- Olyan életfenntartó rendszerrel kell rendelkeznie, hogy az űrhajósok speciális védőruha nélkül is tudjanak dolgozni, szükség esetén azonban védőruhában is lehessen benne tevékenykedni. (Eredetileg a Space Shuttle rendszert is ilyenre tervezték, és abban az űrhajósok csak az első négy berepülésen viseltek mentő-szkafandert. A Challenger-katasztrófája után azonban ismételten megjelentek - az ezúttal vörös színű - mentőszkafanderek.)
- Legalább olyan megbízható legyen, mint az orosz Szojuz űrhajó, ami jelenleg az ISS mentő-űrhajójaként szolgál (az amerikai gondolkodásmódot ismerve ez is elég érdekes fejlemény...).
- Megbízhatóbb, jobban manőverezhető, és startra hamarabb előkészíthető legyen, mint a jelenlegi Space Shuttle űrrepülőgép-rendszer.
Az új gép a tervek szerint eleinte párhuzamosan üzemelne a jelenleg meglévő Space Shuttle rendszerrel (ez azt igazolja, hogy a Columbia katasztrófája ellenére a NASA továbbra is számít a megmaradt gépekre). Az Orbital Space Plane rendszerrel szállítanák a személyzetet, az utánpótlási anyagok és egyéb, nehezebb elemek felvitele pedig a Space Shuttle rendszerre várna. A részletesebb, másodszintű (Level 2) követelményeket várhatóan ez év végén hozzák nyilvánosságra.
Az elmúlt két hétben igyekeztünk nyomon követni a Columbia katasztrófájával kapcsolatos történéseket. A következőkben megpróbáljuk áttekinteni a legfontosabb eseményeket, és a hihetetlenül nagyméretű információözönből kiemelni azt, ami szerintünk lényeges.
